• Ismertető
• 2024. jún 20. 12:00
• Link másolása
  Megosztás

Sárkányok völgye - Csodás lények kavalkádja

Légy üdvözölve, kedves utazó, a Sárkányok völgyében! Látom rajtad, hogy alig várod, hogy végre megpillanthass egy igazi tűzokádó hüllőt, de sajnos csalódást kell okoznom. Az itt élő hetven mitológiai lény közül alig tíz olyan akad, akire rá lehetne húzni a sárkány jelzőt. De ne csüggedj! Varázskő-függő barátaik gondoskodni fognak róla, hogy igazán remek élményben legyen részed.

Sajnos kevés támpontot ad a játék, hogy pontosan mit is csinálunk mi ebben a bizonyos varázslatos völgyben. Varázslópárbajt vívunk? Pokemon módjára fogdossuk össze az itt élőket? Szakdolgozatot írunk magozoológiából? Valószínűleg mindegy is. A lényeg, hogy pár percnyi szabálymagyarázat után akár négyen is elindulhatunk egy alig egy órás útra a Völgybe!

A Sárkányok völgyének érdekes jellemzője, hogy az itt élő lények nagyon sajátosan kezelik a pénz fogalmát. Összesen három féle varázskövet használnak, melyek rendre 1, 3 és 6 értékűek. A visszajáró fogalma itt ismeretlen: ha szeretnél valamit venni, ami csak 1-et kell fizetni, de nálad csak hatos van, akkor erre úgymond ráfaragtál, a maradék öt egység elveszik. Pénzváltás nincsen, sosem volt és nem is lesz. Az előbb említett hatos kőből nem csinálhatsz több egyest, csak azért, hogy ne bukj annyit a tranzakciókon. Végül, az egy személy által birtokolható kövek maximális száma minden esetben 4, azaz négy. Nem összértékre, hanem darabra. Ez azt jelenti, hogy az, akinél négy darab egyes kő van, az ugyanúgy nem gyűjthet többet, mint akinek ugyanennyi hatos lapul az erszényében. Fura világ, fura szabályokkal, de mi jöttünk ide, nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk.

"Érdekes módon, a játék a kövekre rendre az értékükkel hivatkozik, nem ad meg egységet. Tehát, az nincsen kifejtve a szabályban, hogy egy lila kő pontosan miből tartalmaz hat darabot, illetve, hogy mi is az, ami a lények idézéséhez szükséges."

A játékosok célja, hogy minél több pontot gyűjtsenek maguknak. Ezt a mitológiai lények megszelídítésével és megidézésével lehet megtenni. Első körben (a vadászatfázisban) le kell foglalnunk magunknak őket, amit a népszerű snake draft szabályai szerint tehetünk meg. Minden játékos lefoglal magának egy lényt azzal, hogy rátesz egy követ, majd mindenki még egy foglalást tehet, csak most fordított sorrendben. Tehát az utolsó játékos egymás után két lényt foglal le magának.

Az így megjelölt lényeket aztán többféleképpen is hasznosíthatjuk. Az első lehetőség az eladás. Ilyenkor a lény lapját eldobjuk, és megkapjuk az ellenértékét varázskőben. Ez azonban nem a lap értékétől függ, hanem a lap osztályától. Tehát a kilences értékű Behemótért ugyanúgy négy darab egyes követ kapunk, mint a kettes értékű Erdei szellemért, mert mindketten a föld osztályába tartoznak. Figyelembe véve a helyiek sajátos pénzkezelési szokásait, nagyon kell figyelni arra, hogy mit adunk el, és mikor. A második lehetőségünk a megszelídítés, ilyenkor egyszerűen csak a kezünkbe vesszük az adott lapot. Végül, a kártya értékét kifizetve ki is játszhatjuk azt. Ekkor csak arra kell figyelni (a visszajáró hiányán kívül, ugye), hogy legyen elég helyünk az új jövevénynek. Ezt könnyen ellenőrizhetjük: mindig annyi lap lehet előttünk, ahányadik fordulóban vagyunk. Ha nincs elég szabad hely, csinálhatunk is, de ezért megint köveket kell áldoznunk. Egy kártya kidobása szintén annyiba kerül, ahányadik kört írjuk éppen. Tehát ha egy lapot el akarunk távolítani az első fordulóban, az csak egy egységnyi követ igényel. Ugyanazt a lapot a tizedik fordulóban már tízszer annyiba kerül kidobni.

Hogy mi teszi igazán élővé a laplefoglalást és a varázskövek folyamatos számolgatását? Természetesen a megidézhető lényeink egyedi képességei, melyek legalább annyira változatosak, mint maguk a lények. A villámmal jelzett képességek csak akkor hatnak, amikor az adott kártya megérkezik a játékterületre. Elvileg ezeket többször nem használhatjuk, de megfeledkezni nem érdemes róluk, mert bármikor jöhet valaki, aki tud képességeket másolni, vagy lényt visszadobni a kezünkbe. A képességek második kategóriáját egy végtelen jel mutatja. Ezek állandóan hatnak, egészen addig, amíg az adott kártya előttünk van. Adhatnak például nagyobb erszényt az erőkövekhez, vagy olcsóbbá tehetnek egy bizonyos lénytípust. A harmadik kategóriát homokóra jelképezi, és minden forduló végén használhatjuk őket egyszer, az erre kijelölt végrehajtásfázisban. Ezek jellemzően pontokat termelnek nekünk valamilyen feltétellel, esetleg varázskövet hoznak a konyhára.

A győztes az lesz, aki először eléri a hatvan pontot, vagy a legtöbb pontot gyűjti össze a tizedik forduló végére. Ez pedig az a játékos lesz, aki a lehető legjobban használja ki a bűbájos kis bestiák adta lehetőségeket. A saját körünkben az akciók sorrendje és mennyisége csak rajtunk múlik, úgyhogy bőven lesz időnk átgondolni a stratégiát, amibe a többieknek nem lesz módja beleszólni. Egyszerű példa az Ördögfióka, ami érkezésekor két egyes kővel jutalmaz bennünket. Nem nehéz belátni, hogy akkor járunk a legjobban, ha utána játsszuk ki a Kőgólemet, aki belépéskor minden varázskövünket hatossá változtatja, így lesz erőnk még valami drága behemótot is kijátszani mellé. Ráadásul az Ördögfióka a végrehajtásfázisban eltűnik, ezért még a hely miatt sem kell aggódnunk…

A fordulók végén is hasonló a helyzet, ilyenkor a jól összeválogatott lények igazi pont-, és kártyagyárként tudnak működni. A Gorgó például egy hatos követ ajándékoz nekünk a kör végén, ha eldobunk egy lapot. Ha van velünk egy Griff, akkor rögtön húzhatunk is helyette egy másikat, ha pedig lent van a Mimik, akkor minden alkalommal vissza is vehetjük a kezünkbe azt a kártyát!

Ha a fentiek alapján azt gondolod, hogy a Sárkányok völgye az analízis-paralízisek, és a véget nem érő optimalizálások játéka, tévedsz. Bár a hetven különböző lap elég sok, és az azokból eredő kombinációs lehetőségek száma végtelen, egy forduló alatt sosem kell túl sok döntést meghoznunk. A lények lefoglalása gyorsan megvan, és utána már csak az akcióink sorrendjét kell eldöntenünk. Az erőforrásaink limitáltak, emiatt ritkán kerül ki egy fordulóban kettőnél több lény az asztalra, ami azt is jelenti, hogy nem kell minden alkalommal újra értelmeznünk a helyzetet.

Az interakció nem a játék erőssége, de szerencsére nem fogunk unatkozni a többiek köre alatt sem. A lények kvázi draftolása közben figyelni kell arra, hogy nehogy otthagyjunk valami igazán értékeset másoknak, mert elvenni a másiktól bizony nehéz feladat. Nem lehetetlen, de a hetvenből csak alig tíz kártya ad lehetőséget valamilyen interakcióra. Ez azt jelenti, hogy jobb megelőzni a bajt, mint megpróbálni megoldani.

A dizájnban én nem találtam hibát, egyedül a kártyákon az erőkövek megfogalmazása volt fura. A szimbólumok könnyítik ugyan az értelmezést, de a hozzájuk kötőjellel illesztett toldalékok nekem nagyon szúrták a szememet. Látszik, hogy ezt a megoldást nem agglutináló nyelvekhez találták ki. A rajzok aranyosak, a fa alkatrészek is jól néznek ki. Érdekes, hogy az összeállítható sárkány nem kezdőjátékos-jelölő, arra külön fa lapkát kapunk. A sárkányfigura szerepe a szabálykönyv szerint is csak annyi, hogy jobb fényképeket lehessen készíteni a játékról.

Az azonos osztályba tartozó lények jól kijönnek egymással.

Kinek való a Sárkányok völgye? Mindenkinek, aki szereti a cuki fantasy lényeket, és azt, ha valami gyorsan kiépül előtte. Bárki tehet vele egy próbát, aki tud örülni egy jól sikerült kombónak, de nem bánja, ha nem kell hosszú percekig agyalni rajta. Bár kevés benne az interakció, tapasztalt játékosok is nekiülhetnek – ők valószínűleg élvezni fogják az erőforrás menedzsmentet és a változatos lehetőségeket. Végül, a tizennégyes korhatárt nem kell nagyon komolyan venni. Ha nem ez lesz az első társasjátékuk, akár fiatalabbak is leülhetnek elé.