• Ismertető
• 2024.01.11. 20:15:00

20 másodperc totálkáosz - fél perc sem kell a fejetlenséghez

A 20 másodperc totálkáosz egy pörgős, 5-20 fős partijáték, melyben kevesebb, mint fél percetek van arra, hogy őrültebbnél őrültebb feladványokat oldjatok meg a csapatotokkal. Vigyázzatok, nehogy kifussatok az időből! ⏳

Válasszatok magatok közül egy bírót - az ő dolga lesz a feladatkártyák (gyors) felolvasása és a homokóra forgatása, valamint a megoldások értékelése. A többiek oszoljanak két csapatra, és foglaljanak helyet egymással szemben. A bíró ossza két egyenlő részre a homokot a homokórában, majd fektetve pörgesse meg az asztalon - ahogy megáll, az fogja eldönteni, hogy az adott csapat melyik szín lesz (kék avagy sárga). Mindkét csapat kap egy-egy segítségkártyát, melyet fordulónként csak egyszer használhatnak fel. Ezek után a bíró vegye maga elé a feladatkártyákat, és indulhat a káosz!

A játékot a kék csapat kezdi. A bíró a kék oldalával felfelé fordítja a homokórát, ezzel elindítva a fordulót, majd felolvassa a soron következő feladatkártyát. A csapat kezdőjátékosa végrehajtja a feladványt - ebben a társai nem segíthetnek, kivéve, ha a feladat leírása utasítást ad erre. A feladványok az egyszerű matekpéldáktól kezdve a beugratós kérdéseken át az őrültebbnél őrültebb gyakorlatokig bármik lehetnek.  Amint a bíró úgy ítéli meg, hogy a feladatot sikerült teljesíteni, megfordítja a homokórát, és a másik csapatnak olvas fel egy kihívást. Egy így megy egészen addig, míg le nem pereg a homokóra, ekkor az aktuális csapat elveszíti a fordulót. A nagy káoszban nehéz lenne a hátralévő időt figyelni, ezért a tervezők megkönnyítették a dolgunkat, és egy méretes és hangos homokórát mellékeltek, ezért amint megszűnik a zaj, azonnal lehet tudni, hogy letelt az idő. Amelyik csapat három fordulót megnyer, az lesz a győztes.

A 20 másodperc totálkáosz cím nem véletlen - itt valóban őskáosz lesz. Tapasztalataink szerint a 3 fordulós győzelmet hamar elengedjük, és csak az élményért játszunk. Teljesen mást ad 5-6 fővel, mint 8-10 fős csapatokkal, azonban bármelyik felállással feledhetetlen mókában lesz részünk. A homokóra személyes kedvencem, hihetetlenül ötletes, hogy nemcsak jól látható, de jól hallható is. Minden egyes alkalom kaotikus, vicces és izgalmas volt, azonban fontos megjegyezni, hogy ha ugyanazzal a társasággal tervezzük újból és újból elővenni, akkor könnyen kijátszható, és egy idő után unalmassá válik. A feladatok igen változatosak, a fejszámolástól kezdve az éneklésen át az aerobicóra tartásáig bármi előfordulhat. A dalokkal néhol bajban voltunk, mert nem ismertük őket, de ilyenkor magabiztossággal és egy adag kreativitással abszolváltuk a kihívást (ilyenkor a bíró belátására van bízva, hogy mit fogad el helyes megoldásnak). 

Amit én hiányoltam a játékból, az az aktív játékos megkülönböztetése. Az angol verzió tartalmaz két rudat (meglepő módon: kéket és sárgát), amely jelzi, hogy ki a soron következő játékos. Természetesen könnyen megoldható ezek pótlása házilag is, de mégis sokat dobott volna a játékélményen, hiszen a bírónak nagyban megkönnyíti a dolgát, ha látja, hogy épp kinek olvassa fel a feladványt.

Összességében egy igazi, szó szerinti partijátékot kap az ember, amelyet nagy társaságokkal is elő lehet venni, és remek kiegészítője akár csapatépítéseknek vagy házibuliknak is.