• Ismertető
• 2024.01.09. 14:26:00

Ticket to Ride Legacy – A legendás nyugat (spoilermentes bemutató)

A Pandemic Legacy óta várom, hogy valaki végre megismételje azt a csodát, amit Rob Daviau és Matt Leacock hozott el nekünk. A játék óriási sikere óta záporozni kezdtek ránk a legacy játékok, de ezek között sajnos nagyon kevés olyan akadt, ami igazán meg tudott ragadni. A legtöbben sajnos félreértelmezték a koncepciót, és úgy gondolták, hogy bármelyik játékból legacyt tudnak faragni azzal, hogy egyszerűen több részre darabolják a szabályait, és írnak hozzá valami fapados sztorit. Így születtek meg azok az igazán vontatott játékok, ahol már nem motivált a következő boríték kinyitása, mert az ahhoz vezető játék inkább érződött munkának, mint szórakozásnak. Most végre Rob és Matt összeállt a Ticket to Ride játékok atyjával, Alan R. Moonnal, hogy igazi supergroupként elhozzák nekünk a valaha készült egyik legjobb legacy játékot!

Érdekesség, hogy Alan először egyedül vágott neki a fejlesztésnek, de hamar belátta, hogy egy ekkora projekthez tapasztalt társakra lesz szüksége. Állítólag Rob és Matt úgy dolgoztak együtt, mint „egy jól összeszokott házaspár”, és nehéz volt felvenni velük a ritmust. Maga a fejlesztés menete sem volt egyszerű, egy ilyen játékhoz prototípust készíteni is óriási feladat. A tesztelés is gyötrelmesen lassú folyamat volt, hiszen itt nem elég egy-egy játszmát tesztelni, végig követni kell a teljes kampányt, többször is. A külsős tesztelők játékát nem tudták (és nem is akarták) végig ülni, helyette az egészet videóra vetették, és közösen néztek meg sokszor tíz órányi anyagot, hogy azok alapján dolgozzanak tovább a játékon.

A legjobb tanács, amit írhatnék a Legendás nyugathoz, hogy ne olvassatok el róla egy betűt sem, keressetek magatoknak egy állandó csoportot, és kezdjetek el játszani. Sajnos a szerkesztőség nem díjazna egy pár bekezdésnyi cikket, ezért igyekszem minél több részletet megosztani – annyira spoilermentesen, amennyire csak lehetséges.

A spoilerek elkerülés érdekében minden képet a Gémklub oldaláról vettünk kölcsön.

A Ticket to Ride Legacy - A legendás nyugat az amerikai vasúttársaságok hajnalát meséli el, jócskán kiszínezve. Mi egy vállalatot vezérelhetünk azok közül, akik egymással versengve igyekeznek minél nagyobb szeletet kihasítani a kontinens közlekedéséből, és ezzel minél többet gyűjteni a győzelmi pontnak megfeleltethető pénzből. Közben meg az sem ártana, ha sikerülne nem belekeveredni a céges intrikákat átszövő, rejtélyes gyilkossági ügybe. A meglehetősen súlyos doboz kibontása után minden játékos választ egy színt, magához veszi az egyedi kinézetű vasúti kocsijait, valamint a dobozkáját, ami praktikus tárolóként fog szolgálni egészen a kampány végéig. Ez a doboz két részre oszlik: az irodában tarthatjuk azokat a kártyákat, amikre minden játékban szükségünk lesz, míg a széfben (ami egy kis nyílással ellátott „szekrényke”) tárolhatjuk kényelmesen azokat a dolgokat, amikre csak a kampány végén lesz szükség – például a pontozólapjainkat.

Az első alkalommal Amerika keleti partjain kell vasútvonalakat kiépítenünk a már ismert szabályok alapján. Röviden: színes vonatkártyákat kell gyűjtenünk, melyekből egy adag egyszínűt eldobva lefoglalhatunk egy utat két település között. Ezt azzal jelöljük, hogy a színes vonalakra lepakoljuk a saját vagonjainkat. Pontokat a menetjegykártyáinkért kaphatunk. Ezek egyfajta küldetések, melyeken vállaljuk, hogy összekötünk egymással két várost egyetlen, összefüggő úttal. Ha sikerül, megkapjuk a jegyek után járó pontot (értelemszerűen minél messzebb van egymástól a két állomás, annál többet), ha viszont nem, akkor a jegy értékét le kell vonnunk a végeredményünkből.

Az első legacy körünk alig fog eltérni az alapjátéktól. Itt nem kapunk bónuszpontokat attól függően, hogy milyen hosszú vonalakat foglalunk le, valamint lesz egy eseménypaklink is, ami minden körben kicsit megkavarja a már jól ismert építkezést. A bevezető parti után kinyílnak az első dobozok, elkezd hízni az események paklija, és ahogy bővül a játéktér, úgy bővül majd vele együtt a szabály is.

"Nem, az, hogy bővül a játéktér nem spoiler. Amint kinyitjátok a dobozt, azonnal szembenéz majd veletek az extra térképlapkák tárolója."

A spoilerek elkerülés érdekében minden képet a Gémklub oldaláról vettünk kölcsön.

Az új szabályok között lesz olyan, ami csak ideig-óráig lesz ránk hatással, esetleg addig lesz jelen, amíg nem teljesítünk egy bizonyos feltételt. Lesznek majd matricáink, amiket fel kell ragasztgatni, és bőven kapunk majd egyéb új komponenseket is. A lényegen persze egyik se fog változtatni: pénzt (vagyis pontokat) kell termelnünk a vonatkártyáinkkal. Nem mindegy azonban, hogy milyen módon tesszük ezt. Az egyszeri játékban elég volt az aktuális pontszámunkra koncentrálni, itt viszont kénytelenek leszünk néha elengedni egy-egy jó lehetőséget a hosszabb távú céljaink érdekében. Lesz ugyanis mód arra, hogy bizonyos feladatok teljesítésével egyedi képességekre tegyünk szert, amik akár az egész kampány alatt segíthetnek minket.

A Ticket to Ride-ot lehet úgy játszani, hogy kitoljunk a másikkal (sőt, egyesek szerint csak úgy érdemes igazán), és ez alól a Legendás nyugat sem kivétel. Építkezhetünk lassabban, hosszabb utakat kialakítva, rámehetünk a kevés pontot adó, de szinte biztos vonalakra, de játszhatunk arra is, hogy a fontosabb városokat teljesen elzárjuk a többiek elől. Lesznek olyan bővítmények, amik kifejezetten azért készültek, hogy célzottan borsot törhessünk a másik orra alá, de ezek egyike sem marad velünk örökké, és nem teszik élvezhetetlenné a játékot a másik számára. A készítők szerencsére figyeltek a legacy játékok egyik nagy hibájára, a leendő győztes „megszaladására”. Itt mindig jelentős előnnyel indul a következő fordulóban az, aki az előzőben utolsó helyen végzett – míg a győztes jutalma az lesz, hogy ő bővítheti új elemekkel a szabálykönyvet és a táblát.

Amit mindenképpen tudni érdemes, hogy a Legendás nyugat bizony nagy helyet foglal el. Az első pár régió még lazán elfér akár egy kanapéra kiterítve is, de a játéktér gyorsan fog növekedni. A végső formáját öten körbe ülni már problémás lesz, akár egy kisebb étkezőasztalnak is meggyűlhet vele a baja, ezért szükség lehet majd a klasszikus földre költözésre is. Amire még mindenképpen szükségetek lesz, az a rendelkezésre álló időkeret kibővítése. Az első pár alkalom még gyorsan lepörög, de ahogy beindul a bővülés, úgy fognak hosszabbodni az alkalmak. Nem csak kocsiból és útvonalból lesz egyre több, hanem átgondolni való szabályból is. Az utolsó pár alkalom játékideje már bőven egy óra fölé csúszhat, főleg a négy-ötfős partik esetében.

A spoilerek elkerülés érdekében minden képet a Gémklub oldaláról vettünk kölcsön.

„Runaway train never going back”

Ticket to Ride tapasztalat nélkül is élvezhető a játék, bár tény, hogy előnyből indul az, akinek van már pár vonatos parti a háta mögött. A dobozokban – néhány kihagyhatatlan TTR klasszikust leszámítva – szinte csak új elemek találhatók, amikkel még egy Ticket to Ride játékban sem találkoztunk, nem a már jól ismert kiegészítőket kapjuk meg újracsomagolva.

Sajnos nem tudok eltekinteni attól, hogy a Ticket to Ride Legacy: a Legendás Nyugat drága. De a közhellyel élve minden egyes forintját megéri. A kampány ugyan csak egyszer játszható, de a játék nem semmisül meg: a kampány végén egy teljes értékű és teljesen egyedi Ticket to Ride példány lesz a kezünkben. Ha megteheted, toborozz magad mellé még legalább két embert, mert az az élmény, amit ez a játék nyújt, garantáltan felejthetetlen.