• Ismertető
• 2022. szept 4. 7:45
• 1  
• Link másolása
  Megosztás

Ki20tuk! - Az egyik 19, a másik egy híján 20

Egytől húszig elszámolni egyszerű. De mi van akkor, ha felcserélünk két számot? Vagy az egyik helyett integetni kell? Esetleg ha azt kell mondani, hogy sárga? Netán ha pacsizni kell egy játékostársunkkal? Ilyen és hasonló nehezítésekkel tarkított számolásban lehet részünk ebben az egyszerű memóriajátékban.

Hirdetés

Bizony, a Ki20tuk! egy memóriajáték. Ne, még ne add fel az olvasást! Hiszen egy kooperatív darabról beszélünk ezesetben, tehát nem baj, ha nem te vagy a legpengébb ilyen téren. Sőt, valószínűleg rengeteg nevetésben lesz részed, ha nem veszed véresen komolyan.

Az előkészületekkel nem kell sokat bajlódnunk: összekeverjük a számkártyákat és a feladatkártyákat, majd az utóbbiakból a nehézségi szintnek megfelelő mennyiségűt tartunk meg. Végül pedig a játékosszámtól függően előkészítjük a drágaköveket is, és már kezdődhet is az elszámolás... húszig.

Az első körben a szokásos módon elszámolunk egytől húszig úgy, hogy az óramutató járásának megfelelő sorrendben egymás után felváltva mondjuk a számokat. Ezután húzunk két számkártyát, és jöhet a következő számolás, azonban a két húzott számot felcseréljük a sorban. Végül pedig minden ezután következő körben húzunk egy számkártyát és egy feladatkártyát: a húzott szám helyett ezentúl a megfelelő feladatot hajtjuk végre. Például ha húztunk egy nyolcas számkártyát és azt a feladatot, hogy "integess", akkor innentől kezdve a hét után nyolc helyett integetünk.

A szám-feladat párosokból természetesen mindig csak az utolsót látjuk - ettől lesz a Ki20tuk! memóriajáték.

Ha az aktuális körben sikerült elszámolni húszig minden buktatóval együtt, akkor jöhet a következő feladat (természetesen minden korábbi feladatot is észben kell tartsunk és végre kell hajtsunk az ezután következő számolások során). A játék addig tart, amíg el nem fogynak a feladatkártyák, vagy amíg el nem fogyasztjuk a drágaköveinket.

De mégis hogy fogynak a drágakövek? Azok szimbolizálják a hibázási lehetőségeink számát: ha valaki hibázik, eldobunk egy drágakövet, és újrakezdjük a kört.

Ilyen egyszerű a játék. Ha sikerült legalább egy drágakövet megtartani, és teljesíteni az utolsó feladatot is, büszkén mondhatjuk, hogy el tudunk számolni egytől húszig. Irány az általános iskola második osztálya.

A Ki20tuk! egy nagyon egyszerű memóriajáték néhány érdekes csavarral. A fő ereje talán abban rejlik az ilyen jellegű játékoktól ódzkodók számára, hogy kooperatív, mindenkinek megvan a pótolhatatlan része, és mégis van lehetőségünk egymást segíteni adott esetben.

A körök között átbeszélhetjük a korábbi feladatokat, tarthatunk próbaköröket, kipótolhatjuk egymás hiányosságait. Tapasztaltuk ugyan, hogy amint kiderült némelyek számára, hogy memóriajátékkal próbáljuk őket traktálni, egyből jöttek a kifogások: ők ebben bénák, nem szeretik az ilyeneket, úgysem fog menni. Aztán a játék végére kiderült, hogy mégis megy, csak a megfelelő módszereket kell alkalmazni.

A nehézségi szint állítható: mi döntjük el, hogy mennyi feladatkártyából képezzük a húzópaklit a keverés után. Mi egyszer sem próbáltuk 18-nál kevesebbel, és annak ellenére, hogy elég változatos társaságokkal sikerült kipróbálni a játékot, mindig sikerrel jártunk. Ez az állíthatóság talán inkább a gyerekekre van szabva, hiszen velük is ugyanúgy játszhatunk. Persze az is lehet, hogy mi taktikáztuk túl örökké, és ezért ment ilyen jól.

Végül néhány példa a feladatokra, hogy könnyebben el tudjuk képzelni, mikre számíthatunk:

• Vakard meg a hónaljadat!
• Mondd, hogy "kék"!
• Rázd a fejed!
• Ásíts!
• Kiáltsd a számot!

A Ki20tuk! egy könnyen tanulható, szórakoztató, kihívást jelentő, kellemes áron beszerezhető memóriajáték kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Aki eddig ódzkodott a memóriajátékoktól, annak megérhet egy próbát, hiszen egy kis csapatmunkával olyan teljesítményt kihozhatunk magunkból, amiről álmodni sem mertünk volna.