• Ismertető
• 2018.12.01. 11:10:00

Beyond Baker Street: Sherlock Holmes árnyékában

Bauza Hanabija akkora sikert aratott, hogy kész csoda, hogy még csak most kezdték el „átvenni” a mechanikáját. Szerencsére a Beyond Baker Street – Sherlock Holmes árnyékában sokkal több, mint egy újratematizált koppintás. Egyaránt kerülhet Holmes-rajongók gyűjteményébe és a családi karácsonyfa alá is.

Hajnalban a komornyik egy vérbe fagyott holttestet talál a könyvtárszoba padlóján. Kétségtelen, gyilkosság történt. De vajon ki tudná megtalálni az elkövetőt? Tudom már! Küldjünk oda egy kokainista, aszexuális hegedűművészt, aki a Bosszúállók tagja, és menjen vele a félzsoldon élő katonaorvos barátja is! Vagy mi lenne, ha rajtuk kívül még néhány társasjáték rajongót is ráállítanánk az ügyre? Ha a gémerek hamarabb derítenék fel a gyilkosságot, az biztos lenyesne egy kicsit a nagy Sherlock Holmes egójából. Ami nem is baj, mert ha az még tovább nő, akkor félő, hogy valamikor rádől a Tower Bridge-re.

A Beyond Baker Streetben tehát nem Sherlock Holmesszal együtt, hanem pont ellene nyomozunk. Sőt, néha még hátráltatnunk is kell szerencsétlent. Az ő stilizált portréja lesz ugyanis az időmérőnk. Ha megoldja a rejtélyt a csapat előtt, a játéknak vége.

A cél, hogy felderítsük a gyilkossághoz kapcsolódó három nyomot, és el is kapjuk a gyanusítottat, mielőtt ezt Holmes tenné meg helyettünk. Mindez számozott kártyákkal történik, melyeket nekünk háttal kell fölhúznunk a pakliból. Vagyis a saját lapjainkat csak mi nem látjuk – ellenben mindenki másét igen.

Ismerős? Valóban, a Beyond Baker Street a jól ismert tüzijátékos Bauza játék alapjaira épül. Valószínűleg később meg is fogja kapni a nyomozós Hanabi nevet.

Az asztalon három különböző számértékű nyom hever, a játékosok kezébe 3-6 bizonyítékkártya kerül, Holmes és a nyomozók bábuja pedig feláll a rajtvonalhoz az üldözéssávon. Egy játékos megteheti, hogy elmond valamit egy másik játékos lapjairól (például: „ez és ez a lap kettes értékű”, „ezen a kártyán nagyító van”). Ez a játék legfontosabb része, de egyben a legveszélyesebb is. Minden egyes elhintett információ ugyanis máris egy mezővel közelebb löki Sherlock Holmest a céljához – és a játékosokat a vereséghez.

Ha valaki már ismeri a lapjait, megteheti, hogy kijátszik egyet közülük a megfelelő nyompakliba. A cél, hogy a kijátszott lapok összértéke pontosan megegyezzen a nyom kártyán lévő számmal. Ha ez sikerül, akkor Sherlock egy egész mezőt visszatáncol és a játékosok is közelebb kerülnek a győzelemhez. Ha rossz helyre tette a lapot, akkor az csak hozzáadódik a cél értékéhez, tovább nehezítve a nyomozók dolgát. Ha viszont a kijátszott lapok értéke túllépi a nyomkártyán lévő számot, akkor az összes addig lerakott lap a szemétbe (amit itt „Lehetetlennek” neveznek) vándorol és lehet előről kezdeni a gyűjtést – nem túl szívderítő.

Ez eddig nem is olyan nehéz, hiszen „ez csak egy háromoszlopos Hanabi” – gondolná a gyakorlott gémer. Igen ám, de a győzelemhez nem elég lepakolni a lapokat, el is kell kapni a gyanusítottat. Ehhez az kell, hogy a nem használt kártyákat a Lehetetlenbe dobáljuk, és ezzel pontosan a 20-as mezőre vigyük a saját figuránkat. Ha a játék végén nem ezen a mezőn áll a nyomozók figurája, az szintén vereséget jelent.

Viszont dobálni sem lehet csak úgy ész nélkül! A nehézségi foktól függően minden játékban csak adott mennyiségű lapot lehet a Lehetetlenbe dobni. Utána minden egyes kártya előrébb löki Holmest. Ráadásul, mint azt fentebb említettem, a Lehetetlenbe nem csak szándékosan kerülnek lapok – oda vándorol minden elbaltázott nyomozás eredménye is.

Még a legkönnyebb fokozaton sincsen könnyű dolgunk. Nekünk általában egy mezővel sikerült Holmes előtt beérni a célba és maga a nyomozás sem volt egy diadalmenet. Ha valaki extrém nehézségre vágyna, hat fokozatból választhat – melyek mind kevesebb lapot engedélyeznek a Lehetetlenben és alapból közelebbről indítják Holmest. A nehezebb partik alatt már minden lapnak és megsúgott információmorzsának komoly súlya van. Egy rossz helyre kijátszott kártya akár az egész nyomozást taccsra vághatja – könnyeb fokozaton ezzel szemben még egy-két hibát túl lehet élni.

A játék bonyolítható még a karakterlapokkal, amik segíthetik vagy éppen hátráltathatják a játékosokat. Ezek jellemzően letiltják az adott nyomozót valamilyen információról (például nem mondhatja meg a kézben tartott lap típusát, csak a számát, stb) vagy több időt hagynak a taktikázásra, mielőtt Holmes beérne a célba. Ha véletlenszerűen kioszott karakterekkel játszunk, egészen sokféle – és kifejezetten érdekes – parti alakulhat ki.

Pofonegyszerű a válasz, kedves Watsonom! Természetesen Sherlock Holmes rajongóknak, akik minden pillanatban el lesznek kényeztetve. Minden lap Conan Doyle valamelyik novellájából lépett elő. Itt van az összes híres rendőr és gyanusított, aki valaha is szembe került Holmesszal. Sajnos magukat a kártyákat nem nagyon lesz lehetőség játék közben tanulmányozni (elvégre a saját lapjainkat nem látjuk...), de dícséretes, hogy odafigyeltek a részletekre, és nem csak a legismertebb figurákat emelték ki.

Persze az is tehet a játékkal egy próbát, aki még nem olvasta a Sherlock Holmes összest, csupán egy jó kooperatív játékra vágyik. Jól mutathat a családi karácsonyfa alatt is mint ajándék. Nem sokkal bonyolultabb, mint a Hanabi, de a krimi tematikával sokkal szélesebb közönséget tud megszólítani. Mindenkinek ajánlom, aki nem bánja, ha egy játék kellően megdolgoztatja az agytekervényeket, és egyáltalán nem adja könnyen a sikert.