• Ismertető
• 2018.11.22. 17:07:00

Allűr és WTF? - A bor és káosz elegye

Az Allűr és felnőtt társa, a WTF? a szilveszteri házibulik alkoholgőzös zsivaját célozzák meg. A lehetetlenebbnél lehetetlenebb kérdésekből azonnal látszik, hogy a készítők sohasem akartak egy "normális" játékot összehozni. A lényeg, hogy mindenki jót röhögjön a kérdéseken, a végén meg valakit kikiáltsanak győztesnek.

Partijátékokból két fajtával lehet találkozni. Vannak az asszociációs-, vagy szójátékok és azok, amik az élményt valami szokatlan feladattal teremtik meg, hogy helyzetkomikumot kreáljanak. Ide tartozik például a klasszikus Twister, a különböző ivós játékok és a Reflexshop két testvérjátéka az Allűr és a WTF? is.

Az Allűr nem a méretével, inkább a borzasztóan ronda pink színével próbálja megragadni a vásárló tekintetét. Kockázatos módja a figyelemfelkeltésnek, de hatásos. Odabent nagyjából háromszáz kártya, egy homokóra és egy d8/2 fogad. Ez utóbbi egy olyan nyolcoldalú kocka, amivel csak egytől négyig dobhatjuk ki a számokat. Egy kártyán csak négy kérdés van, de valószínűleg a célközönség gyomrát már megfeküdte volna egy négyoldalú dobótest leolvasása.

A doboz szerint akár hárman is lehet játszani, de itt hatványozottan igaz, hogy minél többen ülnek le mellé, annál jobb az élmény. Mellesleg az sem árt, ha kinyílik és le is csúszik néhány üveg bor még a játék előtt. Az egyik játékos lesz a kérdező, aki dob a kockával, felfordítja a homokórát majd elkezdi fölhúzni a kártyákat, mindig fölolvasva a kocka számának megfelelő kérdést. A soron következő játékosnak csak válaszolnia kell a kérdésre – teljesen mindegy, hogy mit. A többi játékosnak lehetősége van „kihívni” a választ, ha úgy gondolják, hogy helytelen. Ha viszont a kérdező már belekezdett a következő kérdésbe, akkor a válaszadó megtarthatja a kártyát (és ezzel együtt a pontot), akármekkora baromságot is mondott.

Miután lepergett az óra, a játékosok végigmennek azokon a kérdéseken, amiket nem fogadtak el. Ilyenkor a válaszadónak és a kihívónak lehetősége van érvelni maga mellett, a végső igazságot pedig a többi játékos dönti el, szavazással. A játék semmilyen támpontot nem ad a vita eldöntéséhez, úgyhogy az nem ritkán amolyan Munchkin jellegű hangos veszekedésbe és rikácsolásba torkollik – valószínűleg a készítők szándékának megfelelően. Aki megnyeri a vitát az megkapja a kártyát és magához vehet egy plusz lapot az ellenfél készletéből is. Majd fordul a kör, új ember lesz a kérdező és a válaszadó is. A végén az nyer, akinek a legtöbb kártyája van.

Bár a játékban darabonként 1152 kérdés szerepel, nem a kvízrajongókat akarja megszólítani. A nagy részük vagy valamilyen beugratós kérdés vagy valami marhaság, ami inkább a talpraesettséget teszi próbára.

Mindegyikre igaz, hogy ha az ember elég határozottan mondja rá a választ, senki nem meri majd kihívni. Egyszerűen azért, mert nincs idő végiggondolni a választ, a kérdező már húzza is fel a következő kártyát. Az előnyös tulajdonság a játékban tehát nem a lexikális tudás, hanem a pofa. 

Ez tehát a bugyirózsaszín Allűr. Ha azonban a fekete WTF? kerül a kezedbe a polcról, egy kicsit másfajta éléményre számíthatsz. Nem árul zsákbamacskát, amikor cenzúrázatlan kérdésekkel hirdeti magát. A fenti szakaszcímet sem én találtam ki, ezzel a szlogennel vezeti be a szabály a játékot.

Hogy mit értünk cenzúrázatlan kérdések alatt? Természetesen repkednek a faszok és a puncik a levegőben, de nem fukarkodtak a piálással sem. Sőt, még a drogok és az aktuálpolitika is terítékre kerül. Ezért is virít a tizennyolcas karika a dobozon: a WTF? nagyjából mindenkinek belegázol a lelkébe, akinek csak lehet.

Pontosan ezért csak akkor érdemes levenni a polcról – az Allűrrel együtt - ha biztosan tudod, hogy a társaságod vevő az efajta alpári humorra. A két játék célja, hogy káoszba fulladjanak és megbotránkoztassanak a kérdéseikkel. A homokóra pillanatok alatt lepereg, a válaszadó kénytelen hülyeségeket improvizálni, ha nem akar lemaradni. Emiatt jönnek az újabb és újabb kihívások, ahol meg jól egymásnak lehet esni.

Igazi szilveszteri játék mindkettő.

Megfelelő közönségnek.

Megfelelő mennyiségű alkohollal.