Simone Luciani munkásságát ezen a játékán keresztül ismertem meg. Mondanom sem kell, hogy akkora hatással volt rám, hogy azóta szinte az összes hozzá köthető játékot beszereztem. Pedig eleinte nem tűnt túl vonzónak, a borítója és a témája ennél átlagosabb/unalmasabb nem is lehetne. A játékmenet viszont kárpótol mindezért. Vegytiszta nyersanyagmanagement, ahol egy olyan egyensúlyt kell megtalálnunk, amiből hosszú távon jobban tudunk profitálni, mint a többi játékos. Ez nem egyszerű feladat, mivel a játék nem osztogatja bőkezűen a nyersanyagokat. Közülük a legfontosabbnak a tevét mondanám. Szinte folyamatosan résen kell lennünk, hogy hol tudunk belőlük legalább 1-et összeszedni, emiatt nagy a verseny ezekért a helyekért. A célkártyák teljesítése szerintem túlságosan nehéz (juss el A-ból B-be a táblán), főleg akkor, ha nem jönnek fel olyan szerződések, amik teljesítése után plusz mozgást kapunk a térképen. Ehhez képest pedig nagyon kevés pontot adnak. A kivitelezése rendben van, a szokásos sztenderd euro komponensek találhatóak a dobozban. A Marco Polo egy nagyon agyafúrt játék, ami a dinamikusan változtó játéktérnek hála szinte a végtelenségig újrajátszható, és folyamatos kihívást jelent a játékosok számára. A szűkössége miatt csak azoknak ajánlanám, akik szeretnek megbírkózni a szinte lehtetlen feladatokkal, és nem frusztrálódnak be, ha nincs benne sikerélményük.

Mostanában nagyon sokat játszom Marco Polot, valamiért bevonzott ez a játék, pedig nem tartom feltétlenül tökéletesnek. Ha nagyon az alapjait nézzük, akkor ez egy sokadik "konvertálj át egy bizbaszt egy másikba" dizájn. A győzelem két fő útja, hogy utazz, és petézz le városokba, a másik, hogy teljesíts szerződéseket. Mindezt kockák felhasználásval. És persze picit az egészet megfűszerezik a karakterek, amelyek pofátlanul áthágják a szabály egy-egy pontját. Ami nekem nagyon tetszik az a játék hihetetlen szűk, büntető vonása. Iszonyatosan oda kell figyelni az időzítésre és a matekra, számolni kell, hogy mások lépései milyen plusz költségeket teremthetnek neked. Pont ez a szűkösséggel járó stressz lehet riasztó bizonyos embereknek, én mindenesetre imádom. Ami zavar a játékkal kapcsolatban, hogy inkább érzem egy többszemélyes rejtvényfejtésnek, mint társasjátéknak. Igen a többiek lépései befolyásolják a tiedet, de ezek esetleges interakciók, nagyon drága direktben, tudatosan valakivel kicseszni. Inkább olyan, mintha párhuzamosan próbálnátok ugyanazt a keresztrejtvényt fejteni, de közben véletlenül meglökitek egymás kezét, hogy ti férjetek hozzá bizonyos rubrikához. Számomra egyértelműen vannak jobb, kockával működő, interaktív eurók (Troyes, Grand Austria Hotel), de néha jó a BGA-n ezzel is tolni egy-két meccset.

Mostanra úgy érzem, hogy van elég játékom ebben, hogy egy relevánsabb képet adhassak az első benyomáson túl.

Először is leszögezném, hogy szerintem ez egy igen megosztó játék nem is tudom, hogy van- valós középút a szeretem/nem szeretem oldalnál. Meglehetősen nehéz játékról beszélünk a játékmenetet illetően mert tényleg figyelni számolni kell ahhoz, hogy maximalizálni tudd a lehető legjobban a lehetőségeid és ezáltal a pontjaid.

A szabály szerintem nem ijesztő és egész gazdag az illusztráció és a példa is. Ennek ellenére vannak szabályok amiket el lehet bambulni. Nekem a szabálykönyv tetszetős kivitelezésű és talán nem is igazán van olyan amire nem ad választ. A játékelem minősége is szuper mert majdnem minden fa és karton. A játéktábla illusztrációja is szemet gyönyörködtető bár a mérettel jelölt darabszámszorzó nekem sem épp a kedvenceim, rakhattak volna rájuk még egy számot is, hogy ezt is nehezebb legyen eltéveszteni.

Kockalehelyezésről van szó és a dobásaink bizony tudnak meghatározóak lenni de mégsem érzem kifejezetten magas szerencsefaktorú játéknak bár kètségtelen, hogy a szerencse is jelen van.

Nálunk minden karakter még nem került elő de ha belerázódik az ember akkor tudja hozni az 50+ pontokat. Szerintem minden karakternek van előnye és hátránya az pedig, hogy mennyire van ez kihasználva csak rajtunk áll. Nem érzem balanszolatlannak de persze annyi játékom nincs benne, hogy mindenféle kombinációt kipróbáltunk volna.

Ha úgy döntesz belevágsz készülj fel, hogy sosem fogod magad gazdagnak érezni mert mindegy mekkora vagyont gyűjtesz egy szempillantás alatt eltudod tapsolni. Mi csak 2 fővel játszottuk így a kiszorïtás nem minden esetben erős de ez 3-4 fővel már nagyon durva lehet az elképzeléseim szerint.

Szerintem a témát is egész jól választották vagyis a táblán tényleg visszaköszön marco polo.

Ajánlom, hogy próbáljátok ki mert van annyira jó játék, hogy érdemes megtudd, hogy neked is az-e.

Az első Luciani játék amivel találkoztam a Marco Polo volt (azóta messze ő a kedvenc szerzőm). A BGA-n sikerült megtanulni beszerzés előtt. Tökéletesen igaz erre a játékra, mint oly sok másikra is, hogy nem a szabályrendszere a nehéz, hanem jónak lenni benne! Kockadobás ellenére a szerencsefaktor nem tombol benne, ha jó sorrendben, ügyesen tervezve hajtjuk végre az akcióinkat akkor a kisebb értékű kockák is hasznunkra lehetnek. A karakterek képessége sokban eltér egymástól, és bizony van ami jóval erősebb a többinél (Raschid ad Din Sinan wáó). Fontoljuk meg jól a választást a játék elején, mert tapasztalataim szerint csúcsra kell járatni az adott karakter képességét, másként nem nagyon lesz esélyünk a győzelemre. A játék maga nagyon szűk, központi eleme az erőforrásaink jó menedzselése. Ha már csak egy tevével, pénzzel elszámolod magad, könnyen mehet kukába az egész fordulód. Figyelnünk kell az egyensúlyra, vannak olyan elemek, amiket nem hagyhatunk figyelmen kívül (Pekingbe mindenképp érdemes eljutni, de a szerződések teljesítését se hanyagoljuk el). Az utazás elég kölcséges része a játéknak, de fontos a pontszerzés miatt, valamint minden város/kisváros ad nekünk egyszeri vagy tartós bónuszt, illetve kinyithat új akcióhelyeket számunkra. Mindig kell egy B tervvel is készülnünk, ha ne adj isten kiszorulnánk bizonyos helyekről (tehetünk kockát olyan helyre is, ahol már van valaki, de ki kell fizetnünk a kocka értékének megfelelő pénzösszeget, ez bizony nem mindig fog összejönni). Nagy játéktáblája és grafikai megjelenése (a Piatnik munkáihoz képest) szerintem teljesen rendben van. A tartozékok minősége kifogástalan, bár nem vagyok híve a kis és nagymérettel való értékjelölésnek ha nyersanyagokról beszélünk (a nagy hármat ér mindenből), könnyen bezavarhat a tervezés során. Nem egy könnyű darab, semmiképp sem ajánlom az Activity után következő lépcsőfoknak, de a közepes nehézségű euró játékok rajongóinak príma választás (nálam még sosem tudott kiszorulni a top 10-ből)!

Eddig 2 partit játszottam 2 fős. Nagyon bejött. Általában utálom a dobókockát , mert nincs jó kezem , szinte mindig nem azt dobom ami jó lenne. Itt kevés művelethez kell az érték , sőt néha kifejezetten jók a kis számok. Nagyon tetszik a feszített tempó. Nagyon kell számolgatni egyáltalán mi éri meg. Vannak kártya párok amik kiegyenlítettek de van olyan páros ahol eleve determinálja a taktikát. És ez az egyetlen kritikám. Sajnos van olyan kártya amivel nincs mód különböző taktikára és emiatt monoton kell végrehajtani . A pénz és teve hiány sokszor gond , de van olyan bónusz kombináció amikor tobzódtam a tevében még extra lapkákat is be kellett álítani a csatasorba , mert elhappoltam az összes tevét ...ellenben nem votl pénzem kifizetni az utazást , így kárba vesztek. A játék összeségében tetszik , de nem játszanám AP hajlamos játékossal és az sem biztos , hogy 4 fővel is ugyan olyan élménnyel jól játszható a rettentő költségek miatt.

Én teljesen egyetértek veled. Én is azt szeretem, ha van kihívás, és ha vesztek akkor én sem szoktam falnak menni. Jó, olyan már volt egy-két játékban (nem a Marco Polo-nál), hogy szinte lehetetlen nyerni, az mondjuk már bosszató tud lenni, de azért abba sem halunk bele. :) Próbálkozni kell. Nem vagyok bizonytalan. Én nem veszem meg a Marco Polo-t, mert tudom, hogy nem lesz aki játszana vele rajtam kívül. Azért nekem tetszik ez a játék, úgyhogy aki csak teheti játszon vele!

Fene tudja. Talán arról van szó, hogy sokan szeretik, ha - ahogy mondani szokták - adó természetű egy játék. Amikor viszonylag könnyű eljutni egyről a kettőre, ömlik a GYP-eső, és a sok-sok "gazdag" közül a "leggazdagabb" győz. Tipikus példa a Five Tribes, ahol szinte még a játékosok nagyobb sóhajtását is pontokkal jutalmazza a játék. :) Valahol ezt is megértem.
Viszont én nem igénylem, hogy tutujgasson egy játék. Legyen csak nehéz, és bűntessen meg nyugodtan, ha elszámoltam valamit. Legalább pontosan tudni fogom, hogy mit és hol rontottam el. Én minden egyes Marco Polo partyt élvezek, még azt is, amikor tök utolsó leszek.
Ha bizonytalan vagy, szerintem vedd meg hozzá a Secret Paths kiegészítőt, ez oldja kicsit a szűkösségét. 1-2000 forintos tétel, és még raktáron is van valahol, ha jól láttam.

Igen, ezt már más is mondta, hogy az ügyesebb nyer általában. Ezzel még nem is lenne baj, de van egy olyan gondolatom, hogy azok akik viszont kevésbé jó ebben a játékban, és válószinűleg leginkább vesztenek, azok megunják, vagy nem szeretik ezt a játékot?

Nálam stabilan top 1. Imádom, és nem tudom megunni.
Aki túl szűknek találja, javaslom a Secret Paths c. kiegészítőt egy apró háziszabállyal: a játék elején három felhúzott titkos út kártyából mindenki megtarthat egyet, és azt egyszer felhasználhatja. Apróság, mégis orvosol két gyakran felhozott problémát: 1. alig van átjárás a párhuzamos útvonalak között (most lesz), 2. nehéz utazni (így egy picit könnyebb lesz).
A szerencsefaktor hatása összességében véve minimális, a játékot 100-ből 98-szor az nyeri, aki ügyesebb volt.

Talán a legszűkebb és legbüntetőbb játék amivel valaha játszottam. Ez az észrevehető szerencsefaktorral kombinálva azt eredményezi, hogy előfordult hogy rossz szájízzel álltam fel az asztaltól. Ettől függetlenül imádom.

A változó tábla és a változó karakterek egy olyan furcsa elegyet alkotnak, amivel a legnagyobb analízis paralízis még a játék megkezdése előtt megtörténik: melyik karaktert válasszam? Percekig bámulom az aktuális táblát és próbálom előre kialakítani a stratégiát, hogy melyik karakterrel melyik úton jobb elindulni az adott leosztásban. Sokan mondják hogy kiegyenlítetlenek a karakterek, de nem értek egyet. A karakterek csak eltérő nehézségűek, de bizonyos tábla és játékosszám esetén mindegyik nyerhető, csak meg kell találni hozzá a megfelelő stratégiát. Mercatort érdemes a leggyengébb játékosnak adni, mert az a legkönnyebb.

Régebben is figyelgettem ezt a játékot, és most, hogy láttam az egyik videót róla, így egyre jobban ki szeretném próbálni. Egy dolog amit sajnálok, hogy nincsen egy fős lehetőség, illetve én nem találta, eddig. Igaz a más játékoknál is volt olyan hogy csak 2 főtől árulták, és később mégis elkészült az szóló mód is. Ha valaki talál ilyet a Marco Polohoz, akkor szóljon! :)

Szeretjük azokat a játékokat ahol eltelik egy óra és nem a monotonitás érzése kerekedik felül hanem az, hogy mindjárt vége és még semmit nem csináltam. Nna ez a játék ilyen. Nagyon jó csavar, hogy kockákat kell lehelyezni munkások helyett és bár számít hogy hányast dobtunk mégis számtalan lehetőség van az alacsonyabb kockák hasznos felhasználására is. Nem éreztem sosem hogy a kockadobásaim miatt kapok ki :) Érezhető némi egyensúly probléma a karakterkártyák kapcsán mégsem jelent szerintem egy-egy túl erősnek titulált kártya egyértelmű győzelmet. A játék 5 körből áll ami kb. semmire se elég. Épp mikor beindulna valami addigra véget is ér. A játékot közepesen nehéznek sorolnám be a tanulás és a komplexitás tekintetében. Ajánlott azoknak akik már valamilyen szinten jártasak a stratégiai játékok világában.

Alapjában véve nagyon hasonló a két játék, de itt van rögtön az ár. A MP2 majdnem kétszerese az MP1-nek (nem igazán értem, hogy miért). Az első rész a távolkeletre való utazásról szól, míg a második már ott játszódik. A 2. rész szerintem egy kicsit jobban átdolgozott, nem annyira kötött, jobban megfelel a modernebb elvárásoknak, van benne egy új csere nyersanyag (jade). A szerződéseket nem csak egy helyen lehet beszerezni, ezáltal az utazás egy kicsit hangsúlyosabb lesz és a játékidő is kicsit hosszabb. Talán a második részben egy kicsit jobban van kezelve, ha elrontasz valamit, nem annyira büntet. De mindkét játék nagyon szép és nagyon jó. Igazából itt az a kérdés, ha megvan az egyik, akkor érdemes lehet-e beszerezni a másikat. Ha nagyon tetszett, akkor mindenképp, de ha nem, akkor érdemesebb egy másik játékba beruházni. Bár nem hiszem, hogy lesz olyan akinek nem fog tetszeni, mert ha már felpakolod a játékot az is ámulatba ejt (mindkettő).

Mi a különbség a Marco Polo és a Marco Polo 2 között?

Szerethető, taktikus, kereskedős, munkás (kocka) lehelyezős játék. A kezdőknek ajánlott karakterek kérdéseket vetnek fel egyensúly tekintetében, akinek nem kell kockákat dobálnia, maga határozza meg, ott a szabálykönyvben van kihagyás, a plusz fehér kockás meg élből hátránnyal indul, mert 15-nél kicsi az esélye, hogy kevesebbet dob, hiába a plusz szerződés. A többi karakternél nincs kérdés. Nem biztos, hogy jól van balanszolva, kiválasztásnál jól megfontolandó a lépésünk. Szűkmarkú játék. Fordulójelző nincs, szóval vagy megjegyezzük, vagy leírjuk. Viszont hangulatos játék tud lenni, megannyi lehetőséggel. Ha a küldetés vagy céllapkákat is teljesítjük, plusz pontokat nyerünk. A Marco Polo, mondhatni abszolút szerencsefaktoros játék. Ám a kisebb hibái ellenére is bátran ajánlott, bár egyesek szerint a második része jobb, ehhez nem tudok érdemben hozzászólni, azzal nem játszottam.