Alapvetően egy vontatott, unalmas játéknak mondanám. Annak ideális, aki szereti a dobok-lépek mechanizmust, ami csak egy szerencsekártyával egészül ki, meg pénzkezeléssel. Mint egy hajós témájú Gazdálkodj okosan lényegében...

Gyermekkorom nagy kedvence ugyanakkor, így miután először kipróbáltam a Rizikót, az az ötletem támadt, hogy a küldetés mechanizmust bele lehetne építeni a Ki az Úr a tengerenbe. Miután megcsináltam egy pár küldetést (pl.: bizonyos kikötőket vagy éppen rakományokat, hajókat előnyben részesíteni szállításkor), házi szabályokkal adaptáltam a játékhoz. A kétórás játékot így fél órásra tudtuk redukálni, így a vontatottság eltűnt, és kellő izgalmat, célorientáltságot adtunk a játékhoz. ☺️ Bár tény, a modern játékok mellett még így sem rúghat labdába, de a nosztalgiafaktort legalább ugyanúgy hozza, immár élvezhetőbb mechanikával.

Gyerekkorom egyik legjobb játéka, és azóta is kedvenc. Mikor pár éve megszállt a társasjátékok szelleme, 45 éves fejjel, azonnal megvettem. Nem bonyolult, de van benne egy kis versengés, ami erősen épít a kocka szerencsére, hogy milyen gyorsan haladsz. De nem mindegy hova és milyen árut visszel, több kisebb hajóval vagy egy naggyal. Szóval többször is előkerül minden évben.