Érdekes lenne egy ilyen játék magyar szempontú kommunista történelmi háttérrel is. Akár olyan, hogy 1918-1920 közötti időszakban a vörös és fehér frakciók harca, akár úgy, hogy mondjuk 1989 körüli frakcióharcok radikálisok, moderált kommunisták, demokraták etc. között. Egész jól megtanítaná a történelmet és mélyítené az ismereteket.

Ez egy párbaj játék, vagy te nyersz vagy a másik, és te akarsz nyerni (általában). Ott szúrsz ki a másikkal ahol tudsz. És nem szoliter. ;)

Mennyire konfrontatív?

Természetesen az, minden ezzel járó előnyével és lehetséges hátrányával. Ennek ellenére viszont mégis kicsit "barátibb" mint mondjuk egy Bang!, mert itt mégsem szúrjuk le, öljük meg, baltázzuk le a másikat. Az újságírók és politikusok örök harcát, a másik fél ellehetetlenítését, rosszabb helyzetbe hozását nagyon jól leképezi ez a cím, bátran ajánlom mindenkinek.

Alapvetően meg tudom állapítani magamról, hogy száraz euró rajongó vagyok, tehát nem érdekel egy játék tematikája, kivéve akkor amikor igen:) Nagyon szeretem a huszadik századi történelmet, így minden ilyen társas megmozgatja a fantáziámat.

Történelmi háttér

1972-ben néhány ember betört a demokrata párt egyik épületébe, ami először nem váltott ki senkiből nagyobb izgalmat, viszont két újságíró szimatot kapott, és két évnyi nyomozás után az derült ki, hogy a bűnözöket az akkori, republikánus Nixon elnök bérelte fel, aki az ügy hatására lemondott a poziciójáról.

Játék célja

A két játékos közül az egyik újságírót, a másik pedig a Nixon kormányzatot képviseli. A két játékos egyedi kártyáinak kijátszása hozhat győzelmet, a szerkesztőnek informátorokat kell találnia, a pártnak pedig meg kell akadályoznia a lebukást.

Hogy működik?

Ebben a játékban nincsenek fix fordulók, viszont azok biztosan 3 fázisból állnak (kezdeti,kártya,kiértékelés). Az egész egy érdekes huzavona, illetve kötélhúzásra emlékeztett, amikor egymás lépéseire kell reagálnunk, a saját lapjaink kit Nem tűnik soknak a 20-20 kártya, de mivel ezek két részre vannak osztva (érték és akció), valamint ezek segítségével mozgathatjuk vele a lendület a kezdeményezés és a bizonyítékjelölőket a táblán, máris mondhatjuk, hogy nem lesz unalmas az egész több menet után sem.

Na de átjön a hangulat és a tematika?

Nálunk nagyon is! Biztosan jó lehet kardozós, fantasy témakörben is ilyen, de hogy valóságos, létező karaktereket irányítasz, annál jobb nem nagyon van. Minden egyes eleme a játéknak ennek van alárendelve. A lapokon ott van az emberek fotói, az akcióhoz tartozó esemény rövid történelmi háttere, sőt az ahhoz tartozó nyilatkozat is, és ezek tök jól összeillenek a meghozott saját lépéseiddel. A feszültséget végig lehet érezni, az erőviszonyok billegése folyamatos, nem lehet tudni, hogy ki áll nyerésre.

Ötödik játékom volt ezzel a párbajjátékkal. Nagyon jól optimalizált a kártyák eloszlása. Érezhető, hogy Nixon sok szempontból előnyben van (erősebb reakciólapok), de sok lapot ki kell égetnie ahhoz, hogy erősebb (értelmes) hatásokhoz jusson. A szerkesztőnél kezdetben ott az előny, hogy 5 lapot játszhat ki az eredményesebb nyomozáshoz, és a bizonyítékokat nagyobb mozgásba tudja hozni, míg Nixon kezdetben csak reagál. Nixonnál a bizalmasok jelenléte, és folyamatos bevethetősége nagyon hatékonyan történik és ezeket a lapokat nem is kell jellemzően kiégetni. A reakciókártyák esetében a kártyák kiégetése az, ami korlátozza a lehetőségeket. A 20 lapos paklin hamar végig lehet jutni, Nixonnak azokat a lapjait, amik lezárják a kört, érdemes hamar bevetni, mert megszakítja a plusz lap alkalmazását a szerkesztő esetében. Nixonnak nagyon kell figyelni a lendületjelölők gyűjtögetésére, a joker lendületgyűjtő lapot csak az 5. jelölő begyűjtésére szabad ellőni, egyébként a szerkesztő könnyen tud visszamozdítani rajta, ugyanis nála többet lehet a lapjai alapján a jelölőkön mozdítani.

Nagyon ötletes játék, ami a doboz mérete ellenére egy nagyon jól átgondolt és aránylag sok játékelemből felépített mestermű. Azoknak ajánlom, akiket nem zavar az, hogy csak párbajjátékként élvezhető, tehát egymás ellen kell közvetlenül cselekedni. Ez okozhat feszültséget egyes játékosokban, ez a játék nagyon nem nekik való.

Már az első játék során egy igazán érdekes szituációba keveredtünk. Az utolsó, mindent eldöntő körben Nixon megszerezte a bizonyíték sáv ötödik mezőjére az utolsó lendületjelzőt, illetve a Szerkesztő is az utolsó bizonyíték jelzőt (ő csak a harmadik mezőre), amely összekötötte az elnököt a második informátorral. Melyikük nyer ebben az esetben? Nixon automatikusan megnyeri, vagy a Szerkesztő? - ugyanis ebben a körben a kezdeményezésjelző a Szerkesztőnél volt, aki elsőként rakhatta le a bizonyítékokat. Vagyis Nixon rögtön felveheti az ötös sávról az utolsó lendületjelzőt vagy csak a kör végén? Mert ha felveheti azonnal, a játék Nixon javára ér véget, de ha nem, akkor a Szerkesztőére, mert nála volt a kezdeményezésjelző.

Egyébként egy nagyon jó, izgalmas játék. Elsőre bonyolultnak tűnik, de valójában egészen egyszerű a mechanikája, és az is tudja élvezni, aki nem ismeri a Watergate-ügy részleteit. A történelmi, politikai körítés ennek ellenére igazán különlegessé teszi, a szabálykönyv röviden összefoglalja azt annak a szereplőivel együtt. Kedvet kaptam hozzá, hogy még jobban beleássam magam a témába, elolvastam pár cikket Nixon megítéléséről, politikai életéről a botrány után, megnéztem A pengaton titkai című filmet, amely a Watergate előzménye. Szóval szerintem eleve dícséretes, ha egy társasjáték még pluszban ismeretet ad át, esetleg inspirál, hogy még jobban megismerd a történelmet. Jó lenne valami hasonló magyar vonatkozásban is!

A véleményemet sok parti után írom. Igen a téma egy idő után leesik a játékról, de akkor is egy végig izgalmas adok-kapok csata. Az Unohoz hasonlítani teljesen félre vezető és méltánytalan( azt ketten pl játszani sem érdemes). Munchkin pedig lényegében kötött szabályok nélkül működik. Ez nagyon nem. Aki szeret folyamatosan taktikázni, újra tervezni az tegyen vele próbát. Nem lehet a 7 csoda párbajhoz hasonlítani, de számomra ez és a Watergate jelenleg a legszórakoztatóbb "csak két fős" játékok melyek mindig ott lesznek a polcon, és bármikor szívesen játszok velük. Könnyen tanítható és eddig mindenki élvezte akivel játszottam. Az ára is teljesen rendben vankha jó helyen vásárolsz). Gyakorlatilag ennyit sok esetben elkérnék egy pakli kártyáért. Ami még fontos, hogy mindenki másképpen gondolkodik és minden ellenféllel más arcát mutatta a játék.( Ja így is lehet, nem is gondoltam volna, hogy ez működhet érzést.) Arról nem is beszélve, hogy mennyire különböző a két fél paklija és mégis teljesen jó a balansz. Ennyi szerencse meg a politikában is van.

Szóval mindenki próbálja ki és örüljünk neki, hogy ez megjelent magyarul! Még sok ilyet!

Ezért fontos leírni a véleményeket, miután játszottál valamivel. Sokszor úgy a legkönnyebb rábukkani egy játékra, ha a hasonló ízléssel és érdeklődéssel rendelkező véleményírók írásai mentén indulsz el. Az, hogy kinek mi a jó játék teljesen eltérő. Az Uno hasonlat viszont nem csalódásbeli túlzás, mert a játék lényege valóban kimerül ott, hogy a fontos kártyáid mindig kézbe kerüljenek és akkor játszd ki, mikor az ellenfél már nem tudja blokkolni. Csak kicsit fel lett tuningolva :)

Azt hiszem erre mondják, hogy ízlések és pofonok :D Szerintem az egyszerűség és azon korosztály, aki élvezetesnek tart egy játékot nagyon sokszor nem áll egyenes arányosságban (Azul, Kingdomino, Robbanó cicák meg sok más partyjáték és még sorolhatnám). Az UNO-hoz hasonlítani nekem azért kicsit erős, kb. minden kártyahúzós játék hasonlít akkor rá, de én is szoktam túlozni, ha egy játék csalódást okoz. Az összeghatárral-minőség összefüggéssel is vitatkoznék, mert a nagyobb ár ugyanannyiszor hozhat egy csak külcsínyt tartalmazó játékot, mint az olcsóbb kategóriában, csak annyi, hogy logikusan nyílik az olló, hogy hány játék esik bele a budgetba :) Mindig lenyűgöz, hogy mennyiféleképp tudunk látni egy játékot.

A játék kapcsán megtanultam, hogy bár szörnyen sznobul hangzik, van ebben a hobbyban is egy olyan összeghatár, ami alatt nem érdemes igazán értékes játékot keresni. Persze ez az összeghatár és a kinek mi az értékes egyéni kérdés, de maradjunk abban, hogy ezen játék nem érte el a küszöböt. Ennek ellenére kipróbáltuk, hiszen nagy volt a hype és még több a használt piacon tengődő példány, ami önmagában is intő jel lehet mindenki számára. A Watergate-ügy egy nagyon egyszerű játék, mechanikája nagyban hasonlít az UNO, Munchkin és millió társa kártyajátékokra. A legjobb időben a legjobb sorrendbe játszd ki a lapjaidat és bízz benne, hogy a másiknak nincs szerencséje és nem a megfelelő lapokat húzta fel a kezébe. "Szerencsére" a világ legszárazabb és legunalmasabb témája lengi körbe az egészet, ahelyett, hogy pl egy fiktív, de izgalmasabb bűnügy állna a téma középpontjában. Bár elsőre rendíkvül jól hangzik a két fős epic politikai játszma, ez a társasjáték még csak meg sem közelítette az elvárásainkat. Azért tudom nehezen ajánlani másoknak a Watergate-ügyet, mert a játék inkább a 10-12 éves korosztálynak készült, de témája ezzel ellentétben az idősebb korosztálynak szól. Lehetne az idei év legnagyobb csalódása is, de nem vártunk a megjelenésére...

Szerencsére már újra elérhető a játékról készült cikk.

Már pár játszmán túl vagyok és a 6.ra sikerült végre nyernem, így megérett egy kisebb beszámoló, hisz még senki nem írt itt véleményt róla. Az első játéknál a benyomásunk az volt, hogy a Nixonpárti játékosnak erősen overpower lapjai vannak a szerkesztővel szemben, amit utánaolvasva sok fórumban felvetettek már és ahogy ott elég tapasztalattal rendelkezők is írják, én is azt tapasztaltam, hogy jól balanszolt a játék. Eleinte úgy tűnik, hogy könnyebb dolga van a Nixonpártinak és a célja is egyszerűbb, hisz 5x kell megszereznie a lendületjelölőt (körönként 1et tud megszerezni, így minimum 5 kör kell, míg nyerni tud), de hosszútávon abszolút egyenlő. A szerkesztőnek pedig az a dolga, hogy a 7 potenciális informátorból kettőt maga mellett tudjon, úgy, hogy a megszerzett bizonyítékokkal összekösse őket a tábla közepén lévő Nixonnal.

Többedik játékra sokkal gördülékenyebben megy, hisz nem kell a lapokat bújni, hogy meg tudom-e akadályozni a másik lépését a kezembe tartottakkal, akciót használjak (tehát lépjek a lendület- vagy kezdeményezésjelölővel, vagy bizonyítékot mozgassak), esetleg úgy használjak kártyát, hogy sokat ad, de ki kell, hogy kerüljön a játékból. Izgalmas döntések vannak benne és meglehetősen konfrontatív helyzetbe tudja hozni a két játékost.

A téma egy idő után lejön a játékról. Az első alkalommal megvan a varázsa a történelmi érdeklődésűeknek, hogy a füzet tele van háttérinformációkkal, a kártyák, a tábla eredeti képekkel, idézetekkel van tarkítva. Viszont ha valakit nagyon nem érdekel ez, ne tántorítsa el, mert ennek a játéknak a hosszútávú értéke a mechanizmus és a döntési lehetőségek.

Végül a külcsínyt nézve a játékot közepes minőségűnek mondanám. A fekete hátterű lapok miatt nálunk az 1. alkalom után kártyavédőbe került, szerintem megéri ez a plusz beruházás. Az inzert itt se sokkal jobb, mint a semmi, de lassan ez bevett a nem prémium játékoknál. Összhatásra ár-értékben korrekt.

Igen, szerintem is izgalmas. Ilyen jellegű játékot még nem láttam. Illetve nyomozóst már igen, de ez kicsit más. Nem tudom hogy hátrány e, de két fős a játék, ezért ez csökkentheti az érdeklődők számát. Viszont nem tűnik drágának, és ez ellensúlyozza a hátrányokat. Meg az is jó felé fordítja a mérleg nyelvét, hogy ez egy jó játék!

Tegnap volt szerencsém az egyik boltban megtekinteni ezt az újdonságot. Hát nem sokon múlt, hogy nem vettem meg, szerintem nagyon izgalmas az alap sztori is, imádom az ilyen valós történelmi témákat. Emellé a játék olyan szintű kidolgozottságot és információ-adagot nyújt hogy hihetetlen. Minden szereplőről van leírás, hogy ki volt, milyen szerepe volt az eredeti események során, úgyhogy nálam (előbb vagy utóbb) biztos helye van a polcon 😀

Egész érdekes játék! Az ötlet biztos jó. A történet valóban elég távoli, hogy mélyebben utánna nézzek. De hasonló politikai események történtek már errefelé is! A játék kinézete is illeszkedik a történet korához. Még ha nem is lesz ismert annyira ez a játék, de lehet építeni belőle.