Santorini társasjáték

Kipróbáltuk az Isten-kártyákkal is, bár kissé félve. Féltünk attól, hogy ezek úgy módosítják a szabályokat, hogy azt már nehéz lesz fejben lekövetni. Úgy értem, hogy nehéz kisakkozni, hogy a "szuper képességek" miatt, milyen lehetőségei vannak az ellenfélnek, tehát mit kéne lépnem. De a félelmünk nem igazolódott be, mert egész jól lehetett menedzselni, ha pl. tudtam, hogy a másik fél bármilyen távolságra léphet, mert akkor elkezdtem építkezni, ott már nem hatott a szuper-erő.

A másik félelmünk az volt, hogy az amúgy kiegyenlített játékmenetet nagyon megborítja, ha egyikünk nagyon jó kártyát választ, a másik pedig kevésbé. Így az egyik játékos olyan előnyhöz jut, amit nehéz, vagy lehetetlen leküzdeni. Ez sem igazolódott be, legalábbis azoknál a kártyáknál, amik nálunk előjöttek.

Így összességében azt mondom, van hozzáadott értékük az Isten-kártyáknak, érdekesen csavar az amúgy is megfelelő játékon.

Ez a játék négyen is játszható, olyankor egy-egy figurája van mindenkinek és az azonos színűvel cselekvők csapatként működnek. A kooperációt is lehet játszani a játék egyszerű mechanizmusán belül. A három fős verzió a káoszról szól, biztosan van egy királycsináló, illetve egy nevető harmadik, maga a mechanizmus adja ezt az élményt. Két főnél pedig egyértelműen a sakk szabályait adja visssza, amit kicsit feldob a térbeli amőba kirakásának hatásával. Az elemek egyszerűek, mégis látványosak. Istenkártyák nélkül nem érdemes játszani, azok teljesen felülírják a szabályokat, olyan lépéseket is lehetővé tesznek, amik az alapszabályok szerint nem létezhetnek, illetve a többi karakter számára nem is érhető el. Afrodité, a szerelem istennője csak négy játékos esetén játszható, szintén befolyásolja a játékmenetet. A játék a gyors körök miatt azonnali visszavágási lehetőséget biztosít játékosszámtól függetlenül. Ajánlom az interakciót kedvelő játékosoknak, sok örömet fognak találni benne.

Első ránézésre nagyon gyerekesnek találtam a játékot. Pár műanyag figura, a csomagolása se fogott meg annyira, viszont miután kipróbáltam ez pozitívan megváltozott.

3 fővel volt szerencsém játszani vele, előfordulhat, hogy lesz egy nevető 3. mert ketten kölcsönösen szivatják egymást. Kevésbé kiszámítható, nagyon függünk a többiek lépésétől. Az istenek jó variációkat hoznak be, vannak kedvesebb különleges képességűek, de 1-2 igen szivatós a többiekre nézve.

Ha valaki könnyedebb, rövid, magas játékosok közötti interakcióju, kicsit szivatós darabot keres, annak szívből ajánlom. Mi általában 4en szoktunk játszani így saját példányt nem szereztem be.

Kirpóbáltuk, 2 fővel, nekünk nagyon tetszett. Ajánlom annak, aki szereti a sakk-jellegű játékokat (én egyébként nem annyira), de azért kicsit más, és ez jót tesz neki. A maga nemében annál egy kicsit szerintem egyszerűbb, nem kell annyi mindenre figyelni, így nem is olyan hosszú és vontatott. Nagyon szép az asztalkép ezekkel a fehér épületekkel (főleg, ha van rajta kupola :D).

Ami viszont nagyon nem tetszik, hogy nem lehet rendesen elpakolni a dobozban. Én nem szeretném beleömleszteni az alkatrészeket a dobozba, mert sérülhetnek. Viszont ha típusonként szétválogatom, az 1. szint épületei annyival nagyobbak a többi elemnél, hogy bárhova teszem zacskóban a dobozba, felnyomja a doboz tetejét. Különösen, mert a sziklaemelvény is nagy helyet foglal. Ha pedig vegyesen rakom őket, válogatni kell, ha nem válogatjuk, akkor a hasolnóság miatt nehezen találjuk meg a megfelelő elemet. Nem tűnik hatalmas problémának, de számomra érthetetlen, hogy ha már ekkora a doboz (merthogy nem kicsi...), akkor miért nem találták ki rendesen, hogyan lehet úgy elpakolni az alkatrészeket, hogy ne sérüljenek és a következő játékot ne válogatással kezdjük. Értem, ha valaki azt írja, nem sok idő kiválogatni, vagy lehet nagyobb zacskót is szerezni az 1. szint épületeinek, de szerintem ezt akkor is jobban ki kellett volna találni... Főleg, hogy maga a játék pedig szerintem szuper.

Senkit se tántorítson el a pakolási probléma, mert aki szereti azt, amikor "sakban lehet tartani a másikat, de mégsem sakkozunk", az nagyon jókat fog vele játszani, maximálisan ajánlom.

Gyanítom azért nem kapható újonnan, mert a kiadó épp most futtatott egy Kickstarter kampányt egy felturbózott verzióhoz, ami a Santorini Pantheon Edition + Riddle of the Sphinx coop kiegészítő.

Valakinek van információja, miért nem kapható újonnan? Nem is lesz már?

Első ránézésre nem tűnt túl izgalmasnak ez játék számomra. 4 figura, kis játéktábla, pár műanyag épület amit egymásra kell pakolni. Lépsz, raksz, nem valami izgalmas. De ott vannak az isten kártyák.

Le is ellenőriztem magam, hogy jó volt-e az első megérzésem és örömmel mondom, hogy tévedtem😃

Megnéztem az ismertető videót és 180-at fordultam és KELL ez a játék. Nézegettem, kerestem, boltokban ha van picit drágának találom. De mindig van egy B(GG) tervem🤩 azt hiszem ott találtam meg a PnP fájlokat, "Santorigami" névvel amiket ha kinyomtatsz, kívágod, már hajtogathatod is az épületeket. Az isten kártyákat pedig csak le kell fordítani ha van egy jó fordítód vagy jól beszéled az angolt; én közepesen úgyhogy gyakorlásnak is jó lesz.

Olcsó, fapados megoldás, de amúgyis szeretek alkotni, ugyanígy teszek még a Hive Pockettel, folyamatban van. Azt is és ezt a játékot is ajánlom mindenkinek!😉

Egyetértek, hogy a sakkhoz hasonlít ez a játék. De én leginkább az istenkártyákkal szeretem játszani, mert az ad neki egy modernebb fűszert és egyszerűen csak élvezetesebb is így véleményem szerint, ha mindenkinek van egy külön képessége. A képességek nélkül nekem túlzottan sakkos érzést ad a játék és így nem érzem benne a "modernitást".

Bár elvileg 3 és 4 fővel is játszható, de az szerintem felejtős. Ez a játék egyértelműen 2 fős.
Tudom, hogy szép a pálya amikor felépítjük az épületeket és jók benne az alkatrészek ill. a kártyák is szépek és nagyok, de valahogy akkor is úgy érzem, hogy kissé túlárazott (legalábbis alap áron) ahhoz képest, hogy a külsőn kívül mit ad maga a játékélmény.

Jó bevezető lehet a modern társasok világába olyanok számára, akik szeretik a sakkot.

3 játék után, istenkartyák nélkül mondom: ez a sakk modern megfelelője. Először kb 2 perc alatt győztem, a párom csak magára figyelt, azonnal felléptem a 3. szintre. Na ezután jött egy kb. 20 perces menet, oda-vissza akadályozva a másikat. Nagyon komoly taktika kellett, hogy nyerni tudjak. 2 játék után. És ez el is mondja, mennyire egyszerű játék, és egyben azt is, mennyire nem az.

Soha, valóban soha nem fogom más játékos számmal játszani, csak ketten. Ez erről szól, hogy ketten hogy akadályozzák meg a másikat úgy, hogy közben a saját dolgodra figyelj.

Az alkatrészek jó minőségűek, a kártyák tapintása, mérete, grafikája nekem személy szerint nagyon tetszik. A játéktábla vastag karton, tartósnak tűnik, de a dobozban alig van hely a sok műanyag epítőelemnek.

Amikor megkaptam, elkezdtem kibontani, és itt jött az első nagy megdöbbenés. Én ilyet még nem láttam más játéknál. A doboz 4 db kicsi, kör alakú ragasztóval volt lezárva. Se fólia, se semmi. Ez kicsit visszás, én lehet, hogy nem vettem volna meg, ha magamnak veszem. Nem vagyok az a típus, aki visszaragasztja a fóliát a dobozra, de azért szerintem jó, hogy rajta van, amíg az üzlet polcain van, és hazaviszem.

Várom, hogy kipróbáljuk az összes istenkártyát, valószínűleg sokat fog dobni rajta, hogy ne legyen hamar unalmas a játék.

A külcsíny ne tévesszen meg senkit, nem egy direktben gyerekjáték jön velünk szembe! (persze gyerekeknek is szórakozás lehet) :)

A páromnak vettem, mert nem játszott még soha sakkot, és épp ismertetem a modern játék világával. Na, és bevált! :)

De [szerintem] mikor a te játékod?

• ha szereted a sakkot, vagy ha soha nem játszottad, de mindig is érdekelt.
• ha szereted Görögországot és szeretnél egy kis saját szigetet létrehozni.
• ha szereted a különleges alkatrészekkel bíbelődő játékot.
• ha játszottad az előző kiadását, és nosztalgikus élmények fűznek hozzá.
• ha olyan kétszemélyes játékot keresel, ami azért az agytekervényeknek is kihívás.
• ha szereted a görög isteneket.
• ha szeretsz kompetitíven játszani, de csak úgy lazán.

Mi nagyon szeretjük, de a dobozon levő játékosszám ellenére, mi ketten játszuk csak. Igazából direktben azokat a játékokat keresem. :)

Nem beszélnek olyan sokat erről a játékról, de szerintem nagyon megéri polcon tartani. :)

A Santorini egy absztrakt stratégiai játék, amely Dr. Gordon Hamilton régóta dédelgetett projektje, görög ókorba helyezve. A játék szlogenje, miszerint tanuld meg 30 másodperc alatt, játsszd egy életen át, teljesen telitalálat. A szabályok tényleg pofátlanul egyszerűek: mindkét játékos kap 2-2 munkást. A kezdő játékos lehelyezi a négyzetekre felbontott pályára a két munkását, majd a másik játékos is így tesz. Minden játékosnak 2 akciót KÖTELEZŐ véghezvinnie: valamelyik irányba mozgatni egy munkását, majd azzal a munkással építeni egy elemet. Az elemekből tornyok lesznek: 3 szintű torony + kék színű kupola, utóbbi lezárja az adott tornyot. Az a játékos nyer, aki képes feljutni valamelyik munkásával egy torony 3. szintjére (nem kell a saját tornyának lennie, sőt, mindenki oda és arra épít amire akar, figyelembe véve a 3 szint + kupoló szabályt). Ennyi az egész, ettől függetlenül zseniális játékról van szó, amit 30 év múlva is ugyan úgy élvezni fogunk, mint most. A játékos hosszútávú stratégiákat tud kialakítani (hosszú táv alatt itt kb 4-5 kört értek max), de a folyamatos interakció miatt mindig ki kell találnia B, C, D...Y tervet is, ami folyamatosan jelen van. A játékosok folyamatosan igyekeznek betenni a másiknak, de ha nem figyelnek oda, könnyen helyzetbe is hozhatják az ellenfelet. A kötelező lépj és építs szabály miatt mindig lehet találni egy kiskaput, ha pedig folyamatosan a másiknak ásod a gödröt, könnyen beszoríthatod valahova magadat. A munkás se véletlen, ezzel ugyanis elkerülhető az a helyzet, hogy a játékosok csak egymásnak tesznek be és a játék minden izgalom nélkül halad. Amilyen egyszerű, olyan zseniálisan ki van ballanszírozva a játék, a szabályok magától értetődőek, de egy idő után az ember újabb és újabb trükköket talál ki, rájön hol érdemes kezdeni, illetve mivel pozícióval kell reagálni a másik játékos helyezkedésére.

Habár a játékot elviekben 4-en is lehet játszani, nagyon fair dolognak tartom, hogy a szabálykönyv kerek-perec kimondja, hogy ez igazából egy kétszemélyes játék, de ha nagyon akarjátok, játszátok négyen. Ordít az egészről, hogy két fővel lehet csak igazán játszani, a többi alibi. Ha családnak tervezitek, akkor ne erre ruházzatok be, maximum úgy, ha házi bajnokságot szerveztek, mert ezt a játékot ketten kell játszani.

És a hab a tortán az Isten-kártyák. Sok-sok egymástól teljesen különböző képességű Isten van, amelyek picit megborítják az alapszabályokat (pl. bármennyit mozoghatsz, ha nem mész fel/le; építhetsz mozgás előtt és után, építhetsz 1 helyre 2x stb.). Ezek nagyon változatossá teszik a játékot és jó pár parti után kiderül, hogy nincsen lehetetlen kombinációk, csak jól kell használni a képességeket. Habár absztrakt játékról van szó, a görög tematika is nagyon jól illeszkedik, főleg ezekkel a szépen kidolgozott fehér és kék elemekkel, az Istenek is gyakran rímelnek a valódi feladatukkal, a tábla is igényes, a figuráknál jópofa, hogy van egy férfi és egy női és sorolhatnám.

Egy szó mint száz: a Santorini egy nagyon egyszerű, de annál több mélységet és változatosságot magába rejtő absztrakt játék, ami 8 éves kortól egészen 100 éves korig remekül működik. Nagyon változatos, úgy mozgatja meg az ember agyát, hogy közben nem ég ki, nem érzi fárasztónak, hanem egyből kezdené a következő partit (kb. 15 perc egy menet) és valószínüleg ezt fogja játszani élete végéig. Egyetlen negatívuma, hogy a magyar szabály az én kiadásomban, habár minőségi(bb) papírra lett nyomva, teljesen fekete fehér, illetve jó lett volna egy insert a játékhoz, mert a sok épület darab össze-vissza zörög a dobozban.

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, aki egy gyors, de annál tartalmasabb stratégiai játékot keres, pároknak nagyon ideális, de ha valaki a gyerekével szeretne esténként játszani, azoknak is telitalálat.

Gyönyörű, könnyen játszható játék, kisebbeknek is. A kiegészítő kártyákkal még élvezetesebb. Nekem nagyon tetszik, hogy játszva tanulhatnak egy kis történelmet, mitológiát a gyerekek mert csak csak előkerül, hogy melyik isten minek az istene.

Aki teheti, próbálja ki! Nekünk bevált. Rövid, könnyen tanulható, igazán szép játék. Ketten szuperül működik, de mi hárman is nagyon élveztük. Az isten kártyák adják meg igazán a hangulatot, szuper képességek közül tudunk válogatni. A kártyákon lévő illusztráció meseszép és játék közben érdemes megállni kicsit és megcsodálni egy egy teljesen felépített tornyot. Igazán szép és hangulatos játék, ajánlom minden korosztálynak.

Nagyon jó absztrakt játék. Nekem minidg az jut róla eszembe, hogy ez egy modern sakk.

Az alap játék kártyák nélkül kisebb gyerekekkel is játszható. Kártyákkal már izgalmasabb de ebben a kategórában van jobb játék.